Bejelentkezés

A ház tulajdonosok részére



Címlap

A Gutenberg-Otthon története

társasház

Termő talaj a körülöttünk nyüzsgő élet, bennünk adva a természet ős alkotó ereje s csak dolgos kéz kell, mely e kettőből édesen illatozó virágokat fakaszt.

/VÁGÓ JÓZSEF/

A PACSIRTAMEZŐTŐL -- Józsefvárosig

Pest város egy részének felmérési térképe 1811 körül készült

02

03

04


E térkép tanúsága szerint a Terézváros még mindig két jól elkülöníthető részre osztható: belső magja sűrűn beépült, a külterülete szellős, kertvárosias, ennek elnevezése Lerchenfeld (Pacsirtamező.)

Józsefváros az egykori Lerchenfeld környékén és belterületén, az országút és a Belváros közelében épült be, a belterület is kertes, parkosított. Már 1690-es évekből tudunk arról, hogy magyar és szerb telepesek a pesti előjáróságtól kérnek engedélyt arra, hogy a mai Józsefváros területén fekvő földjeiken építkezhessenek.

Topográfiai szempontból jelentős változást okozott a Rókus-kórház megnyitása. A középkori romokon épült Rókus-kápolna (1711) mellett álltak a vesztegzár alá vett személyek barakkjai. E mellé szegényházat terveztek, de amikor a városi kórháznak ki kellett költöznie a Belvárosból, 1798-ban itt nyitotta meg kapuit a Pesti Szent Rókus Polgári Közkórház. A térkép hiányossága leginkább az Orczy - kert rajzánál érezhető, a szép rajzú parknak csak a fele látható. Pest második nyilvános közkertjét Orczy László adminisztrátor telepítette egy, a várost körülölelő árokvonal mentén húzódó majorságot alakítva angolkertté. Közelében szőlőt műveltek, s ott állt a józsefvárosi kálvária, mellette a temető. A helyet ma is Kálvária térnek hívják. A Kálváriát Wistner Schwarz Anna Mária 1739-ben kelt végrendelete értelmében emelték az általa hátrahagyott pénzből. A hívők körében hamarosan népszerűvé vált kápolna környékére temetkezni kezdtek, úgyhogy a sírkert már 1755-ben szűknek bizonyult. 1786-ban a kápolnát bezárták, majd a temető megszüntetése után lebontották, elvitték és az Epreskertben (a mai Bajza utcában) állították fel.